Milyen kapcsolat van az ima és a böjt között?




Kérdés: Milyen kapcsolat van az ima és a böjt között?

Válasz:
Noha a Biblia nem magyarázza el konkrétan az ima és a böjt összefüggéseit, mindenhol ugyanaz a kapcsolat látszik kirajzolódni a kettő között, ahol a Bibliában előfordulnak. Az ószövetségi történetekből úgy tűnik, hogy akkoriban szükségük és ráutaltságuk tudatában és/vagy a tényleges vagy fenyegető veszéllyel szembeni teljes tehetetlenség esetén folyamodtak böjttel egybekötött imádkozáshoz az emberek. Ezenkívül az Ószövetségben gyakran gyász, bűnbánat és/vagy mély szellemi szükség idején kapcsolódott össze az ima és a böjt.

Nehémiás könyvének első részében Nehémiás azért böjtöl és imádkozik, mert mélyen lesújtotta Jeruzsálem elnéptelenedésének a híre. Napokon át imádkozott könnyek között, böjtölve, megvallva népe bűneit, és Isten kegyelméért könyörögve. Ha meggondoljuk, milyen intenzív módon öntötte ki a szívét Isten előtt, egészen elképzelhetetlen, hogy közben „ebédszünetet” tartott volna. Dániel prófétát is hasonló magatartásra késztette a „rombadőlt Jeruzsálem” gondolata: „Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban.” (Dán 9:3) Nehémiáshoz hasonlóan ő is azért böjtölt és imádkozott, hogy Isten könyörüljön népén: „megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől” (5. vers).

Az Ószövetségben a böjt több helyen is közbenjáró imával párosul. Dávid beteg gyermekéért böjtölt és imádkozott (2Sám 12:16), és könnyek között öntötte ki szívét az Úr előtt (21-22. versek). Eszter, miután elhatározta, hogy férje, azaz a király színe elé járul, arra biztatta Mordokajt és a zsidókat, hogy böjtöljenek érte (Eszt 4:16). A böjtölés és a könyörgés tehát szoros kapcsolatban állt egymással.

Az Újszövetségben is olvasunk böjtről és imáról, de itt nem a megtéréssel vagy a bűnvallással összefüggésben. Anna prófétanő „nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal” (Lk 2:37). Az ima és a böjt a 84 éves, Izráel megígért Megváltójára váró asszony esetében tehát a templomi szolgálatnak volt a része. Szintén az Újszövetségben szerepel, hogy az antiókhiai gyülekezet tagjai „az Úrnak szolgáltak és böjtöltek” (ApCsel 13:2), amikor a Szent Szellem szólt hozzájuk, hogy válasszák ki Sault és Barnabást az Úr munkájára. Ekkor tovább böjtöltek, imádkoztak, kézrátételt alkalmaztak, majd kiküldték őket. Láthatjuk tehát, hogy a böjt és az ima ezekben a példákban Isten dicsőítésének és Isten akarata keresésének volt a része, arra azonban semmi nem enged következtetni, hogy az Úr nagyobb valószínűséggel válaszolná meg az imádságot, ha az böjttel párosul. A böjttel egybekötött ima inkább az imádkozó szándékának komolyságára vagy helyzetének kritikus voltára enged következtetni.

Egy dolog világos: a böjt teológiája a prioritásokról, vagyis arról szól, hogy a hívek időnként osztatlan és különösen intenzív figyelmet szentelhetnek az Úrnak és a szellemi élet kérdéseinek. Ez a figyelem és odaszánás abban is megnyilatkozik, hogy ideiglenesen lemondanak olyan normális és jó dolgokról, mint az étel és az ital annak érdekében, hogy zavartalanul élvezhessék a közösséget a mennyei Atyával. Ám akár böjtölünk, akár nem, „teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által” (Zsid 10:19). Ne tehernek vagy kellemetlen kötelességnek tekintsük hát az imát és a böjtöt, hanem lehetőségnek Isten irántunk való jósága és kegyelme ünneplésére.



Vissza a magyar oldalra



Milyen kapcsolat van az ima és a böjt között?