Kérdés
Mi a fatalizmus? Mi a determinizmus?
Válasz
Kezdjük néhány általános meghatározással:
Determinizmus: az a nézet, miszerint minden eseménynek van egy okozója, és az univerzumban minden teljesen az ok-okozati törvényeknek van alávetve, és mindent ezek a törvények irányítanak. Mivel a deterministák azt vallják, hogy minden esemény, beleértve az emberi cselekedeteket is, előre determinálva vannak, a determinizmust általában összeegyeztethetetlennek tartják a szabad akarattal.
Fatalizmus: az a hit, miszerint „lesz, aminek lennie kell", mivel Isten vagy egy másik mindenható erő minden múlt-, jelen- és jövőbeli eseményt már eleve elrendelt. A teológiában ezt predestinációnak is hívhatják, és e nézet szerint az, hogy a lelkünk a mennybe kerül vagy a pokolba, már születésünk előtt eldőlt, és független a mi döntéseinktől.
Szabad akarat: Az az elmélet, miszerint az emberi lény szabadon dönthet és szabadon járhat el, azaz egy adott helyzetben az illető másképp is eljárhatott volna, mint ahogy eljárt. A filozófusok azt állítják, a szabad akarat összeegyeztethetetlen a determinizmussal.
Indeterminizmus: Az a nézet, miszerint vannak olyan események, amelyeknek nincs kiváltó okuk. A szabad akarat sok híve úgy véli, hogy a döntéseket nem feltétlenül határozza meg semmilyen fiziológiai vagy pszichológiai ok(ozó).
A teológiai fatalizmus megpróbálja bemutatni, hogy milyen logikai ellentmondások vannak Isten mindentudása és az ember szabad akarata között, ahol a szabad akarat azt jelenti, hogy az ember képes több lehetőség közül választani. Ez célját tekintve hasonlít ahhoz a találós kérdéshez, hogy „Képes-e egy mindenható Isten egy olyan nehéz követ teremteni, amelyet még Ő sem képes felemelni".
A teológiai fatalizmus premisszái a következők: Isten mindentudó. Ha Isten mindentudó, akkor tévedhetetlen eleve ismerettel rendelkezik. Ha Isten tévedhetetlen eleve ismerettel rendelkezik, és tudja, hogy holnap bizonyos cselekvést végre fogsz hajtani (pl. füvet nyírsz), akkor te kétségtelenül végre fogod ezt a cselekvést hajtani (azaz tényleg füvet nyírsz).
Ezért a szabad akaratnak nincs helye, mivel nincs más lehetőséged, mint végrehajtani az adott cselekvést (lenyírni a füvet). Amennyiben mégsem hajtod végre az adott cselekvést, Isten nem mindentudó. Vagy, ha végrehajtod a cselekvést, akkor nincs szabad akaratod, mivel nem áll módodban különböző lehetőségek közül választani.
Egy ezzel ellentétes érv szintén azt állítja, hogy Isten mindentudó. Mivel Isten mindentudó, tévedhetetlen. Ha Isten tévedhetetlen eleve ismerete tudja, hogy holnap valamilyen cselekvést végrehajtasz, attól te még a szabad akaratod alapján döntesz amellett a cselekmény mellett, nem muszájból vagy a lehetőség hiánya miatt. Még mindig szabadon eldöntheted, hogy végrehajtod-e az adott cselekvést – Isten pusztán már tudja, hogy miként fogsz dönteni, még mielőtt döntenél. Semmivel sem muszáj jobban az A dolgot választanod (fűnyírás), mint B-t (teniszezés). Ha meg akarnád gondolni magad, Isten azt is előre látta volna, és még mindig szabad akaratot tudnál gyakorolni minden téren. Ugyanakkor akkor is szabadon hoznál döntést, ha Isten úgy döntött volna, hogy nem látja előre a jövőt. Az, hogy Isten látja vagy sem a jövőt, nem változtat a szabad akaratodon.
A passzív eleve ismeret, ha titokban marad, semmilyen logika vagy ésszerűség alapján nem zárja ki a szabad akaratot. Az, aki az A lehetőséget választja, az A-t választaná függetlenül attól, hogy Isten már korábban tudott a döntésről vagy sem. Isten akár ismeri (passzívan) a jövőt, akár nem, ez egyáltalán nem befolyásolja az egyén szabad akaratát. A szabad akarat csak akkor szenvedne csorbát, ha Isten közzé tenné az ismeretét az egyén döntésével kapcsolatban – ez megváltoztatná az akarat jövőbeli szabadságát, és kötelező érvénnyel bírna. Egyszerű példa erre az a médium, aki előre látja, hogy valaki a világ másik oldalán a busz után futva megbotlik és eltöri a lábát. A médium nem változtatná meg a valóságot azzal, hogy előre látja ezt az eseményt, hiszen ez akkor is bekövetkezne, ha senki nem látta volna előre. Ugyanez igaz Isten mindentudására is: amennyiben passzív marad, és nem avatkozik bele a valóságba vagy mások ismeretébe, addig nem sérti az ember szabad akaratát.
Ha azonban Isten alkotott mindent, ami létezik, felvetődik néhány kérdés Isten passzív ismeretét illetően. Ahhoz, hogy jobban megértsük a mindentudást, meg kell értenünk Isten mindenütt jelenvalóságát az időben. Ha Isten minden múlt-, jelen- és jövőbeli eseménynek tudatában van, akkor minden eseményről és döntésről tud, amit az egyén megtesz vagy meghoz, noha ezekre még az egyén szempontjából még nem került sor. Úgy tűnhet, hogy ez megsemmisítené az egyén szabad akaratát, noha a teológiai fatalizmus elve nem feltételez egyetlen mechanizmust sem, amely révén Isten nyilvánvaló eleve ismerete korlátozná az egyén szabad akaratát. Mivel – a keresztyén teológia szerint – Isten atemporális (az időn kívül létezik), Isten már a teremtéstől fogva ismeri az egyén életének a folyását, és azt is, hogy az illető elfogadja-e az isteni tekintélyt. Ezek alapján néhányan csak egy merev fatalista teológiai álláspontot tudnak elképzelni.
Egy lépéssel továbbmenve, van itt még néhány dolog: óriási különbség van a predestináció, a fatalizmus és a véletlen (szerencse) között.
A fatalisták tanítása szerint létezik egy vak, személytelen erő, amely felett senkinek sincs hatalma – még Istennek sem –, és az eseményeket ez a vak és céltalan erő irányítja. Ez a fatalizmus.
A véletlen (vagy szerencse) egy szeszélyes erő, amely elvileg véletlenszerűen alakítja a történéseket, Isten bárminemű irányítása vagy beleszólása nélkül. A véletlen uralta világban Isten látja, hogy mi fog történni, de ennyi. Minden a puszta szerencsén (véletlenen) múlik. Ha megkérdezünk egy, a szerencsében hívő embert, hogy miért vagy mi miatt történt valami, csak annyit tud felelni, hogy „egyszerűen megtörtént".
A predestináció, a Biblia tanítása szerint Istennek célja van, és mindent a maga akaratának és céljának megfelelően alakít (Efezus 1:11, Dániel 4:35, Ézsaiás 14:24, 46:10). A predestináció azt tanítja, hogy Isten semmit sem tesz vagy enged meg, ami nem teljesíti az Ő célját. Ez azt jelenti, hogy ISTEN SZUVERÉN ÚR a világ felett, és mindent úgy cselekszik, ahogy Ő akar.
Azok, akik vakon azt vallják: „lesz, ami lesz", legalább annyira tévednek, mint akik a véletlenben hisznek. Igaz, hogy az események bizonyosan bekövetkeznek, de csak azért, mert a szuverén Isten véghezviszi akaratát.
A Biblia tanulmányozói nem hiszik, hogy a dolgok „csak úgy" történnek. Megértik, hogy a bölcs, szent, jó és szuverén Isten az élet minden apró részlete felett úr (Máté 10:29-30). Aki nem szeretné, hogy Istené legyen ez a fajta hatalom, vagy aki elveti Isten szuverenitásának igazságát, az nem szereti Istent, és nem akar helyet adni Istennek az életében. A maga útját szeretné járni. Az ördöghöz hasonlóan ő is azt mondja: „Hagyj minket békén" (Márk 1:24). De nem történik. Isten szuverén, és önmagát meg nem tagadhatja.
English
Mi a fatalizmus? Mi a determinizmus?
