Ézsaiás könyve



Szerző: Az Ézsaiás 1:1 Ézsaiás prófétát nevezi meg Ézsaiás könyvének szerzőjeként.

Keletkezés ideje: Ézsaiás könyve Kr. e. 701 és 681 között íródott.

A könyv célja: Ézsaiás próféta elsősorban arra kapott elhívást, hogy Júda királyságának prófétáljon. Júdában egymást váltották a lelki ébredés és a lázadás időszakai. Az asszír és az egyiptomi seregek is pusztulással fenyegették az országot, de az izraeliták Isten kegyelméből mindig megmenekültek. Ézsaiás a bűnökből való megtérés üzenetét, valamint az eljövendő Isteni szabadítás reményét hirdette.

Kulcsigék:

Ézs 6:8: „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!”

Ézs 7:14: „Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.”

Ézs 9:5: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”

Ézs 14:12-13: „Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon.”

Ézs 53:5-6: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.”

Ézs 65:25: „A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki — mondja az ÚR.”

Rövid összefoglalás: Ézsaiás könyve Isten ítéletét és megváltását hirdeti. Isten „szent, szent, szent” (Ézs 6:3), ezért nem hagyhatja büntetlenül a bűnt (Ézs 1:2; 2:11-20; 5:30; 34:1-2; 42:25). Ézsaiás leírása szerint Isten eljövendő ítélete olyan lesz, akár a „megemésztő tűz” (Ézs 1:31; 30:33).

Ugyanakkor Ézsaiás felismerte, hogy Isten kegyelmes és együtt érző (Ézs 5:25; 11:16; 14:1-2; 32:2; 40:3; 41:14-16). Izráel nemzete (Júdát és Izráelt is beleértve) vak és süket Isten parancsainak a meghallására (Ézs 6:9-10; 42:7). Ézsaiás szőlőskerthez hasonlítja Júdát, amelyet ki kellene irtani, és ez be is fog következni (Ézs 5:1-7). Isten egyedül a kegyelmére és az Izráelnek adott ígéreteire tekintettel nem hagyja majd, hogy mind az utolsó szálig kipusztuljanak. Elhozza rájuk a helyreállás, a megbocsátás és a gyógyulás napját (43:2; 43:16-19; 52:10-12).

Ézsaiás az összes többi ószövetségi könyvnél nagyobb hangsúlyt fektet a Messiáson keresztül eljövendő megváltás ígéretére. A Messiás egy napon igazságosan fog uralkodni (Ézs 9:6; 32:1), és uralma elhozza majd a békét és a biztonságot Izráel számára (Ézs 11:6-9). A Messiás révén Izráel fény lesz a többi nemzet számára (Ézs 42:6; 55:4-5). A Messiás földi uralkodása (Ézs 65-66) az a végcél, amely felé Ézsaiás könyvének egésze mutat. Isten abban az időben fedi majd fel igazságát teljes egészében a világ előtt.

Ézsaiás könyve — látszólag ellentmondásos módon — azt állítja, hogy a Messiás szenvedni is fog. Az 53. rész érzékletesen ábrázolja a bűnök miatt szenvedő Messiást. A gyógyulás az ő sebei által válik elérhetővé. Isten az Ő szenvedésére tekintettel veszi el tőlünk a bűneinket. Ez a látszólagos ellentmondás Jézus Krisztus személyében talál feloldásra. Jézus az első eljövetelekor az Ézsaiás 53. részében leírt módon, szenvedő szolgaként érkezett a földre, másodszor azonban hódító és uralkodó Királyként, a Békesség Fejedelmeként jön majd el (Ézs 9:6). Amint arról fentebb már szóltunk, a könyv 53. része az eljövendő Messiásról és arról a szenvedésről beszél, amelyet a bűneink miatt kell elhordoznia. A mindenható Isten a legapróbb részletekig úgy intézte a keresztre feszítést, hogy az itt olvasható próféciák, valamint az Ószövetségben található egyéb Messiási próféciák is pontról-pontra beteljesedjenek. Az 53. rész képvilága magával ragadó, profetikus, és teljes képet tár elénk az Evangélium lényegéről. Jézust megvetették és elutasították (3. vers — Lk 13:34; Jn 1:10-11), Isten haragja sújtotta (4. vers — Mt 27:46), és a bűneinkért kapott sebeket (5. vers — Jn 19:34; 1Pt 2:24). Szenvedésével kifizette a büntetést, amelyet mi érdemeltünk volna, s Ő lett számunkra az egyetlen és tökéletes áldozat (5. vers – Zsid 10:10). Jóllehet Ő maga nem követett el bűnt, Isten valamennyi bűnünket rá helyezte, s mi benne nyerhetünk igazságot Isten előtt (2Kor 5:21).

Gyakorlati alkalmazás: Ézsaiás könyve minden kétséget kizáró pontossággal mutatja be a Megváltót. Ő az egyetlen út a mennybe, az egyetlen lehetőség Isten kegyelme elnyeréséhez, vagyis Ő az Út, az Igazság és az Élet (Jn 14:6; ApCsel 4:12). Tudva, hogy milyen súlyos árat fizetett értünk Krisztus, hogy' is tehetnénk meg, hogy ne törődjünk „ilyen nagy üdvösséggel”? (Zsid 2:3). Mindössze néhány rövid évet kapunk a földön — ennyi idő áll a rendelkezésünkre, hogy Krisztushoz jöjjünk, és elfogadjuk az általa felkínált üdvösséget. Nincs második esély a halál után, és a pokolban töltendő örökkévalóság végtelenül hosszú.

Ki ne ismerne olyanokat, akik Krisztus-hívőknek állítják magukat, de képmutatóak? Ézsaiás is ilyennek látta Izráel népét. Igaznak tűntek ugyan, de ez csupán a látszat volt. A próféta arra szólítja fel őket könyvében, hogy ne csupán a külsőségek tekintetében, hanem teljes szívvel engedelmeskedjenek Istennek. Ézsaiásnak leghőbb vágya volt rávenni hallgatóságát és olvasóit, hogy a gonoszságukból megtérve Istenhez forduljanak megbocsátásért és gyógyulásért.



Vissza a magyar oldalra



Ézsaiás könyve