Engedelmeskedniük kell-e a keresztyéneknek országuk törvényeinek?




Kérdés: Engedelmeskedniük kell-e a keresztyéneknek országuk törvényeinek?

Válasz:
A Róma 13:1–7 ezt mondja: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Így tehát, aki a hatóságok ellen lázad, az olyasvalami ellen lázad, amit Isten állított fel, és aki így tesz, az ítéletet hoz magára. Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.”

Ez a szövegrész félreérthetetlenül rávilágít, hogy miért kell engedelmeskednünk az Isten által fölénk helyezett kormánynak. Isten azért hozta létre a földi kormányzást, hogy rend legyen, a gonosz elnyerje büntetését és az igazságszolgáltatás a helyén legyen (1 Mózes 9:6; 1 Korinthus 14:33; Róma 12:8). Mindenben engedelmeskednünk kell a kormánynak — adófizetésben, a törvények és a szabályok betartásában, a tiszteletadásban. Ha nem tesszük meg, tulajdonképpen Isten iránt vagyunk tiszteletlenek, mert Ő helyezte az adott kormányzó hatalmat fölénk. Pál apostol római uralom alatt volt, amikor a római levelet megírta; pont talán az egyik leggonoszabb császár, Néró uralkodásának idején. Pál mégis elismerte a római uralom tekintélyét maga fölött. Hogyan adhatnánk mi ennél alább?

A következő kérdés az, hogy van-e olyan eset, amikor tudatosan meg kell szegnünk az országunk törvényét? Erre a kérdésre a válasz a Cselekedetek 5:27–29-ben található: „Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat: ’Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.’ Péter és az apostolok így válaszoltak: ’Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.’” Ebből egyértelmű, hogy míg az adott ország törvénye nem mond ellent Isten törvényének, addig kötelesek vagyunk megtartani azt. Amint az ország törvénye Isten parancsával ellentétes, nem azt, hanem helyette Isten törvényét kell betartanunk. Ugyanakkor, még ilyen esetben is el kell fogadnunk az uralom felettünk gyakorolt tekintélyét. Ezt abból látjuk, hogy Péter és János nem tiltakozott a megkorbácsolás ellen, hanem inkább örvendeztek, hogy az Istennek való engedelmeskedés miatt szenvedhettek (Cselekedetek 5:40–42).



Vissza a magyar oldalra



Engedelmeskedniük kell-e a keresztyéneknek országuk törvényeinek?