Biblikus-e a Szent Szellem általi eldőlés?




Kérdés: Biblikus-e a Szent Szellem általi eldőlés?

Válasz:
Általában „a Szent Szellem hatására” akkor dől el valaki, amikor egy szolgálattevő rá teszi a kezét, és az illető — állítólag a Szent Szellem erejétől — összeesik. A Szent Szellem általi elesést gyakorlók olyan igeszakaszokat használnak fel például, amikor János „mint halott” összeseik (Jelenések 1:17) vagy mások arcra borulnak (Ezékiel 1:28; Dániel 8:17–18, 10:7–9). Ugyanakkor van néhány ellentét a bibliai arcra borulás és a Szent Szellem általi elesés gyakorlata között.

1. A bibliai leborulást egy látomásban látott dolog vagy egy szokványostól eltérő esemény — például Krisztus megdicsőülése — váltotta ki (Máté 17:6). A Szent Szellem hatására való elesés nem biblikus jelensége akkor következik be, amikor valaki egy másik személy érintésére vagy az igehirdető karjának mozgására esik el.

2. Csak kevés bibliai előfordulásról tudunk, azok is sok idő elteltével történtek, és a néhány ember életében is csak ritkán következtek be. A Szent Szellem erejétől való elesés jelenségében a földre esés gyakran és túl sokakkal történik meg.

3. A bibliai előfordulásoknál az emberek a látott személy vagy tárgy iránti áhítatukból arcra borulnak. A Szent Szellem erejétől való elesés utánzásakor az emberek hátra esnek a szónok legyintésétől vagy a gyülekezetvezető érintésétől (vagy néha lökésétől).

Nem azt állítjuk, hogy a Szent Szellem erejétől való elesés egyetlen esete sem valódi, vagy hogy mind valami érintés vagy lökés következménye. Sokan arról számolnak be, hogy tapasztalatuk szerint valamiféle energia vagy erő dönti őket hátra. Ugyanakkor erre nem találunk bibliai alapot. Igen, elképzelhető, hogy valamiféle erő szerepet játszik, de ha így van, akkor nagyon valószínű, hogy az nem Istentől származik és nem a Szent Szellem munkájának az eredménye.

Szomorú, hogy az emberek ilyen bizarr utánzatoknak szentelik figyelmüket, amelyek nem teremnek szellemi gyümölcsöt, ahelyett, hogy a Szent Szellem gyakorlati gyümölcsét teremnék meg életükben, melynek célja Krisztus megdicsőítése (Galata 5:22–23). Nem az ilyesféle utánzatok bizonyítják, hogy valaki telve van Szent Szellemmel, hanem az, ha életében olyan túlcsorduló módon árad ki Isten Igéje, hogy az dicséretben, hálaadásban és Istennek való engedelmességben nyilvánul meg.



Vissza a magyar oldalra



Biblikus-e a Szent Szellem általi eldőlés?