Mit mond a Biblia a büszkeségről?




Kérdés: Mit mond a Biblia a büszkeségről?

Válasz:
Különbség van az Isten előtt utálatos büszkeség (Péld 8:13), valamint a büszkeség azon formája között, amelyet egy jól elvégzett munka fölötti örömünkben érzünk. Az a fajta büszkeség a bűn, amely önigazultságból ered; ezt Isten azért gyűlöli, mert megakadályozza az embert abban, hogy keresse a Teremtőjét. A Zsoltárok 10:4-ben látjuk, hogy a büszkék csak magukkal foglalkoznak, és a gondolataik távol vannak Istentől: „Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.” E fennhéjázó büszkeség szöges ellentétben áll az Isten által elvárt alázatossággal: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5:3). A „lelki szegények” pedig azok, akik felismerték, hogy lelkileg teljes mértékben csődbe jutottak, és az isteni kegyelem nélkül képtelenek az Úr színe elé járulni. A büszkéket ezzel szemben annyira elvakítja saját büszkeségük, hogy azt hiszik, nincs szükségük istenre, vagy – ami még rosszabb – hogy Istennek el kell fogadnia őket úgy, ahogy vannak, mert megérdemlik.

A büszkeség következményeire intő igék végigvonulnak a Biblián. A Példabeszédek 16:18-19-ben ez áll: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.” Sátán is a büszkesége miatt vettetett ki a mennyből (Ézs 14:12-15). Felfuvalkodottságában még ahhoz is volt mersze, hogy a világmindenség Ura, Isten helyébe próbáljon lépni, de a végítéletkor a pokolba lesz taszítva. Azokra, akik dacosan ellene szegülnek Istennek, hasonlóképpen csak pusztulás vár (Ézs 14:22).

Sokakat a büszkeség tartott és tart ma is vissza attól, hogy elfogadják Jézus Krisztust Megváltójukul. A büszke emberek újra meg újra kudarcot vallanak, amikor be kellene látniuk a bűnüket, és el kellene ismerniük, hogy a maguk erejéből semmit sem tehetnek azért, hogy örök életet nyerjenek. Nincs mivel dicsekednünk magunkkal kapcsolatban – ha mégis dicsekedni akarunk, Isten dicsőségét kell hirdetnünk. Nem számít, hogy mit mondunk magunkról – az a kérdés, hogy Isten mit mond rólunk (2Kor 10:13).

Hogy miért olyan szörnyű bűn a büszkeség? Azért, mert a magunk vállát veregetjük meg olyasvalami miatt, ami valójában Isten érdeme. A büszke ember ellopja Istentől a dicsőséget, és magának tartja meg azt. A büszkeség lényegében véve önimádat. Semmit nem érhetnénk el ezen a világon, ha Isten nem tenné lehetővé a számunkra, és nem éltetne bennünket. „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7) Éppen ezért minden dicsőséget Istennek kell adnunk, aki egyedül méltó rá.



Vissza a magyar oldalra



Mit mond a Biblia a büszkeségről?