Ámósz könyve



Szerző: Az Ámósz 1:1 Ámósz prófétát nevezi meg Ámósz könyvének szerzőjeként.

Keletkezés ideje: Ámósz könyve vélhetően Kr. e. 760 és 753 között íródott.

A könyv célja: Ámósz a Tekóa nevű júdeai faluban élt, ahol pásztorkodással és gyümölcsszedéssel foglalkozott, amikor Isten annak ellenére elhívta, hogy sem képzett, sem papi származású nem volt. Ámósz Júdea északi szomszédja, Izráel felé kapott elhívást. A nemzetet bűnei miatt fenyegető pusztulás és fogság üzenete rendkívül népszerűtlen volt, és nem is talált halló fülekre, hiszen Salamon óta nem ment ilyen jól a sora az izraelitáknak. Ámósz abban az időben végezte prófétai szolgálatát, amikor Izráelben II. Jeroboám, Júdeában pedig Uzzijjá uralkodott.

Kulcsigék:

Ámósz 2:4: „Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának, mert megvetették az ÚR törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit. Tévelygésbe vitték őket bálványaik, amelyeket elődeik követtek.”

Ámósz 3:7: „Az én Uram, az ÚR semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak.”

Ámósz 9:14: „Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és laknak bennük. Ültetnek szőlőket, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét.”

Rövid összefoglalás: Ámósz felismerte, hogy bár Izráel látszólag gazdag és erős, legbelül velejéig romlott nemzet. Súlyos bűnök, így Isten Igéjének az elhanyagolása, bálványimádás, pogány istenek tisztelete, kapzsiság, a vezetők korruptsága és a szegények elnyomása miatt ostorozta őket. Mindenekelőtt a környező országok, majd saját nemzete, Júda felett hirdetett ítéletet, s végül a legsúlyosabb ítéletet Izráel felett mondta ki. Istentől kapott látomásaiban ugyanaz az üzenet: az ítélet közelsége kap hangsúlyt. A könyv végén Isten megígéri Ámósznak, hogy egy napon helyreállítja majd a maradékot.

Mit vetít előre a könyv: Ámósz könyve a jövőre vonatkozó dicsőséges ígérettel zárul. „Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam. Ezt mondja az ÚR, a te Istened” (9:15). Az ígéret földjével kapcsolatos prófécia, amelyet még Ábrahámnak mondott Isten (1Móz 12:7; 15:7; 17:8) Krisztus ezeréves földi királysága alatt teljesedik majd be végérvényesen (vö. Jóel 2:26,27). Erről a korszakról a Jelenések könyvének 20. részében azt olvassuk, hogy a béke és öröm ideje lesz, és maga a Megváltó fog majd uralkodni. Akkor a Krisztusban hívő izraeliták és a keresztény pogányok egyetlen Egyházat alkotnak majd, és együtt fognak élni és uralkodni Krisztussal.

Gyakorlati alkalmazás: Hajlamosak vagyunk lekicsinylően gondolkodni a kilétünket illetően, például „csak” egy eladónak, állattenyésztőnek vagy háztartásbelinek tartani magunkat. Ámószról is ilyen kép élhetett többekben, hiszen nem volt sem próféta, sem pap, és nem is büszkélkedhetett ilyen felmenőkkel. „Csak” egy pásztorember volt, egy egyszerű kisvállalkozó Júdeából. Ugyan ki hallgatna rá? De Ámósz nem keresett kifogásokat, hanem engedelmeskedett és a változásra felszólító Isteni üzenet szócsöve lett.

A Bibliában azt látjuk, hogy Isten sok esetben használt egyszerű embereket — pásztorokat, ácsokat vagy halászokat. Bármi légy is ezen a földön, Isten téged is tud használni. Ámósz nem volt nagy ember, „csak” egy pásztor. „Csak” Isten szolgája. Ám ennél többet aligha kívánhat az ember.



Vissza a magyar oldalra



Ámósz könyve