Miért írta elő Isten az állatáldozatokat az Ószövetségben?




Kérdés: Miért írta elő Isten az állatáldozatokat az Ószövetségben?

Válasz:
Isten az állatáldozatot, mint Jézus Krisztus tökéletes és teljes áldozatának előképét ideiglenes engesztelésként írta elő (3 Mózes 4:35, 5:10). Az állatáldozat témája az egész Szentírást átszövi, mert „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). Amikor Ádám és Éva bűnbe esett, Isten úgy gondoskodott számukra ruházatról, hogy állatokat ölt meg (1 Mózes 3:21). Kain és Ábel áldozatot mutatott be az Úrnak. Kainé nem volt elfogadható, mert gyümölcsöt hozott, Ábelé elfogadást nyert, mivel az „elsőszülött bárányokból” vitte (1 Mózes 4:4–5). Az özönvíz után Noé állatokat áldozott Istennek (1 Mózes 8:20–21).

Isten sokféle áldozat bemutatását parancsolta meg Izráel népének, méghozzá az általa meghatározott szertartás szerint. Először is az állatnak hibátlannak kellett lennie. Másodszor, az áldozatot bemutató személynek azonosulnia kellett az állattal. Harmadszor, az áldozatot bemutató személynek halállal kellett sújtania az állatot. Ez az áldozat, amikor hitből került bemutatásra, bűnbocsánatot eredményezett. Egy másik áldozat, amelyet az Engesztelés napján végeztek és a 3 Mózes 16-ban találunk leírva, a bűnbocsánatot és a bűnök eltörlését mutatja be. A főpapnak kettő kecskebakot kellett vennie bűnáldozatként. Az egyik bakot Izráel népe bűneiért kellett bemutatnia (3 Mózes 16:15), a másikat pedig a pusztába kellett elbocsátania (3 Mózes 16:20–22). A bűnért való áldozat bűnbocsánatról, míg a másik kecskebak a bűnök eltávolításáról gondoskodott.

Akkor miért nem mutatunk már be többé állatáldozatokat? Azért nincs többé állatáldozat, mert Jézus Krisztus volt a végső, tökéletes áldozat. Bemerítő János ezt fedezte fel, amikor a közelgő Jézusról azt mondta, hogy „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (János 1:29). Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont állatok? Mi bűnt követtek ők el? Pont ez a lényeg: mivel az állatok nem vétkeztek, azok helyett halnak meg, akik az áldozatot bemutatják. Jézus Krisztus sem vétkezett, és mégis önszántából meghalt az emberiség bűneiért (1 Timóteus 2:6). Jézus Krisztus magára vette a mi bűneinket, és helyettünk halt meg. A 2 Korinthus 5:21 szerint „azt, aki nem ismert bűnt, [Isten] bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” Bűneink bocsánatát azáltal kapjuk meg, hogy elhisszük, amit Jézus értünk elvégzett a kereszten.

Összefoglalva, az állatáldozatok Isten parancsára kerültek bevezetésre, hogy az emberek átélhessék bűneik bocsánatát. Az állat helyettesítőként szolgált, azaz a bűnös ember helyett halt meg, de csak ideiglenesen, így az áldozatot újra és újra be kellett mutatni. Jézus Krisztus megjelenésével az állatáldozatok megszűntek. Jézus Krisztus volt a végső, örök helyettesítő áldozat (Zsidók 7:27) most pedig az egyetlen közvetítő Isten és ember között (1 Timóteus 2:5). Az állatáldozatok Krisztus értünk bemutatott áldozatát vetítik előre. Egyedül Krisztusra előretekintve eredményezhet bűnbocsánatot az állatáldozat, mert Krisztus az, aki a valódi áldozatot meghozta a nevünkben.



Vissza a magyar oldalra



Miért írta elő Isten az állatáldozatokat az Ószövetségben?