A Timóteushoz írt 2. levél
Szerző: A 2Timóteus 1:1 Pál apostolt nevezi meg A Timóteushoz írt 2. levél szerzőjeként.Keletkezés ideje: A Timóteushoz írt 2. levél Kr. u. 67 körül, nem sokkal az apostol kivégzése előtt íródott.
A könyv célja: Pált Rómában ismét bebörtönözték, és fogságában magányosnak és elhagyottnak érezte magát. Tisztában volt vele, hogy földi élete nagy valószínűséggel a végéhez közeledik. A Timóteushoz írt 2. levelében lényegében véve az apostol „utolsó szavait” olvashatjuk. Pált nem a saját körülményei foglalkoztatták elsősorban, hanem levelében a gyülekezetek, és különösen Timóteus miatt aggodalmának adott hangot. Utolsó szavaival bátorítani akarta Timóteust és a többi keresztényt, hogy maradjanak meg a hitben (2Tim 3:14) és hirdessék Jézus Krisztus evangéliumát (2Tim 4:2).
Kulcsigék: 2Timóteus 1:7: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
2Timóteus 3:16-17: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
2Timóteus 4:2: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”
2Timóteus 4:7-8: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”
Rövid összefoglalás: Pál arra bátorítja Timóteust, hogy maradjon meg Krisztus szeretetében, és ragaszkodjon szilárdan az egészséges tanításhoz (2Tim 1:1-2, 13-14). Emlékeztette, hogy kerülje az istentelen hiedelmeket és gyakorlatokat és meneküljön minden erkölcstelenség elől (2Tim 2:14-26). Figyelmeztette továbbá, hogy a végidőkben nem csupán ádáz üldözés támad, hanem sokan el is tévelyednek majd a keresztény hittől (2Tim 3:1-17). Pál a levél végén könyörögve kéri Timóteust, hogy álljon meg szilárdan a hitben, és rendíthetetlenül fussa meg az előtte lévő pályát (2Tim 4:1-8).
Kapcsolat az Ószövetséggel: Pál olyan fontosnak látta figyelmeztetni Timóteust és az általa pásztorolt híveket a hamis tanítók veszélyére, hogy felidézte azt a történetet, amikor az egyiptomi mágusok szembeszegültek Mózessel (2Tim 7:11, 22; 8:7, 18, 19; 9:11). Noha az Ószövetség sehol nem említi a nevüket, a hagyomány szerint a kivonuláskor ők is az izraelitákkal tartottak, majd ők bujtották fel az embereket az aranyborjú elkészítésére, ám végül őket is kardélre hányták a többi bálványimádóval együtt (2Móz 32). Pál hasonló sorsot jövendöl mindazok számára, akik ellenállnak Krisztus igazságának, és azt mondja, hogy „esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt” (3:9).
Gyakorlati alkalmazás: A keresztény életben nagyon könnyű letérni a helyes ösvényről. Soha nem szabad szem elől tévesztenünk a ránk váró jutalmat, amelyet a mennyben kapunk majd Jézus Krisztustól (2Tim 4:8). Küzdenünk kell azért, hogy elkerüljük a hamis tanításokat és az istentelen cselekedeteket, ez azonban csak akkor sikerülhet, ha szilárdan meggyökerezünk Isten Igéje ismeretében, és határozottan visszautasítunk mindent, ami nem egyezik a Bibliával.
English
A Timóteushoz írt 2. levél
