A királyok 2. könyve



Szerző: A királyok 2. könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a hagyomány A királyok 1. könyvével együtt Jeremiás prófétának tulajdonítja.

Keletkezés ideje: A királyok 2. könyve A királyok 1. könyvével együtt vélhetően Kr. e. 560 és 540 között íródott.

A könyv célja: A királyok 2. könyve A királyok 1. könyvének a folytatása. Továbbmeséli a kettészakadt ország (Izráel és Júda) királyainak a történetét. A királyok 2. könyve Izráel és Júda népének végső leigázásával és az asszír, illetve a babiloni fogságba történő elhurcolásukkal ér véget.

Kulcsigék: 2Kir 17:7-8: „Ez pedig azért történt, mert Izráel fiai vétkeztek Istenük, az ÚR ellen, aki felhozta őket Egyiptom földjéről, Egyiptom királyának, a fáraónak a hatalma alól. Más isteneket féltek, és azoknak a népeknek a szokásait követték, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől, és azt tették, amit Izráel királyai.”

2Kir 22:1a; 2: „Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. […] Azt tette, amit helyesnek tart az ÚR. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra.”

2Kir 24:2: „Ezért az ÚR káldeus és arám rablócsapatokat, továbbá móábi és ammóni rablócsapatokat küldött ellene. Azért küldte ezeket Júda ellen, hogy pusztítsák azt az ÚR igéje szerint, amelyet kijelentett szolgái, a próféták által.”

2Kir 8:19: „De az ÚR nem akarta elpusztítani Júdát szolgájáért, Dávidért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.”

Rövid összefoglalás: A királyok 2. könyve a kettészakadt királyság bukásáról tudósít. A próféták folyamatosan figyelmeztetik a népet Isten közelgő ítéletére, de az emberek mégsem térnek meg. Izráel trónján gonoszabbnál gonoszabb királyok követik egymást, s bár Júdában egy-egy jó király is uralkodik, az uralkodók többsége alatt itt is eltávolodik a nép Jahve imádatától. A kivételesen jó királyok Elizeussal és a többi prófétával együtt sem tudják megállítani a népet a pusztulásba vezető úton. Az északi királyságot, Izráelt végül Asszíria zúzza szét, mintegy 136 évvel később azonban a déli királyság, Júda is elesik, és meghódítják a babiloniak.

A királyok 2. könyvében három központi témát találunk. Először is: az Úr megbünteti népét, ha azok engedetlenné válnak, és hátat fordítanak neki. Az királyok gonosz bálványimádása az izraeliták hűtlenségét tükrözte, mely odáig vezetett, hogy Isten kitöltötte rájuk megérdemelt haragját a lázadásuk miatt. Másodszor: amit Isten igaz prófétái mondanak, az mindig valóra válik. Mivel az Úr megtartja a szavát, az általa küldött próféták szava is mindig hitelt érdemlő. Harmadszor: az Úr hűséges. Megemlékezett Dávidnak tett ígéretéről (2Sám 7:10-13), és Dávid családját az izraeliták és a fölöttük uralkodó gonosz királyok engedetlensége ellenére sem irtotta ki.

Mit vetít előre a könyv: Jézus a sareptai özvegyasszony (1Királyok) és Námán (2Királyok) történetével szemlélteti azt a nagy igazságot, hogy Isten olyanokon is könyörül, akiket a zsidók nem tartottak méltónak a kegyelmére – így a szegényeken, a gyöngéken, az elnyomottakon, az adószedőkön, a samáriaiakon és a pogányokon is. Jézus azt akarta megértetni az emberekkel, amikor egy szegény özvegyasszony és egy leprás történetére emlékeztette őket, hogy Ő a Nagy Orvos, aki ott gyógyít és szolgál, ahol a legnagyobb szükség van az isteni kegyelemre. Ugyanezen az igazságon alapul Krisztus Testének, az Egyháznak a misztériuma is, melynek tagjai a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerülnek ki, s férfiak és nők, gazdagok és szegények, zsidók és pogányok egyaránt vannak köztük (Ef 3:1-6).

Elizeus több csodatételével is Jézus későbbi csodatételeit vetítette előre. Elizeus feltámasztotta a súnémi asszony fiát (2Kir 4:42-44), meggyógyította Námánt a leprából (2Kir 5:1-19), és megszaporította a kenyeret, hogy nem csupán száz embert lakatott jól, de még maradt is belőle (2Kir 4:42-44).

Gyakorlati alkalmazás: Isten gyűlöli a bűnt, és nem huny szemet fölötte vég nélkül. Ha az Övéi vagyunk, de engedetlenné válunk, számíthatunk a fenyítésére. A szerető Apa helyreigazítja a gyermekeit, mert a javukat akarja; a fenyíték is csak annak a jele, hogy gyermekei hozzá tartoznak. Isten időnként hitetleneket is felhasználhat népének helyreigazítására, és mindig figyelmeztet bennünket, mielőtt ítéletet tartana fölöttünk. Bennünket, keresztényeket, Isten Igéje vezérel és igazít útba, ha letérünk az Úr ösvényéről. A régi idők prófétáihoz hasonlóan Isten Igéje is megbízható, és mindig igazat mond. Isten hűsége sohasem múlik el, még akkor sem, ha mi hűtlennek bizonyulnánk.

Az özvegyasszony és a leprás esete például adattak elénk Krisztus Testével kapcsolatban. Ahogyan Elizeus is megszánta ezeket a legalacsonyabb társadalmi rangú embereket, nekünk is szeretettel kell fogadnunk minden testvérünket a gyülekezeteinkben. Isten nem „személyválogató” (ApCsel 10:34), ezért mi sem lehetünk azok.



Vissza a magyar oldalra



A királyok 2. könyve