A bírák könyve



Szerző: A bírák könyve nem nevezi meg a szerzőjét, de a hagyomány Sámuel prófétának tulajdonítja. A könyvben fellelhető bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy A bírák könyvének szerzője nem sokkal a bírák kora után élt, és Sámuelre éppen ráillik ez a jellemzés.

Keletkezés ideje: A bírák könyve vélhetően Kr. e. 1045 és 1000 között íródott.

A könyv célja: A bírák könyve két részre osztható: 1) Az 1-16. részek a felszabadító háborúkról számolnak be attól kezdve, amikor az izraeliták legyőzték a kánaániakat egészen a filiszteusok felett aratott győzelemig és Sámson haláláig; 2) a 17-21. részek, amelyek tulajdonképpen függeléknek tekinthetők, és nem kapcsolódnak az előző részek tartalmához. Ezek a részek egy olyan kort mutatnak be, „amikor nem volt király Izráelben” (Bír 17:6; 18:1; 19:1; 21:25). Eredetileg Ruth könyve is A bírák könyvéhez tartozott, de Kr. u. 450-ben kiemelték belőle, és ettől kezdve külön könyvként tartják számon.

Kulcsigék: Bír 2:16-19: „Akkor bírákat támasztott az ÚR, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből. De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az ÚR parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. Mert amikor az ÚR bírákat támasztott nekik, maga az ÚR volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az ÚR, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. De amikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat tisztelték, és azok előtt borultak le. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal.”

Bír 10:15: „Izráel fiai ekkor azt mondták az ÚRnak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket!”

Bír 21:25: „Abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.”

Rövid összefoglalás: A bírák könyve tragikus beszámoló arról, hogy miként vették természetesnek Jahvét [Istent] Izráel fiai éveken, sőt évszázadokon át. A bírák könyve szomorú ellentéte Józsué könyvének, ahol arról olvasunk, hogy Isten hogyan áldotta meg az izraelitákat engedelmességükért a föld meghódítása során. A bírák könyvében ezzel szemben egy engedetlen és bálványimádó népet látunk, amely vereséget-vereségre volt kénytelen elszenvedni. Ám valahányszor megtért a nép gonosz útjáról és segítségül hívta az Úr nevét, Isten sohasem mulasztotta el kinyújtani feléjük szerető karját. (Bír 2:18) Isten 15 bírán keresztül is hű maradt Ábrahámnak tett ígéretéhez, hogy megvédi és megáldja majd az utódait (1Móz 12:2-3).

Józsué és kortársai halála után az izraeliták visszatértek Baal és Astárót imádatához. Isten hagyta, hogy a népet utolérjék a hamis istenek tiszteletének súlyos következményei, s a nép ilyenkor rendszerint segítségért kiáltott Jahvéhoz. Isten bírákat küldött gyermekeihez, hogy megtanítsák a népet az igaz életre, de az emberek újra meg újra hátat fordítottak Istenüknek, és tovább folytatták gonosz életvitelüket. Mindazonáltal Isten a maga részéről hű maradt Ábrahámmal kötött szövetségéhez, és A bírák könyve által felölelt 480 éves időszakon át újra meg újra megszabadította a népet elnyomóitól.

A leginkább említésre méltó bíra valószínűleg Sámson volt, aki 12-dikként következett a sorban, és a könyörtelen filiszteusok alatt elszenvedett 40 éves szolgaság után állt az izraeliták élére. Sámson 20 évnyi bíráskodás után végre győzelmet szerzett Isten népének a filiszteusok felett, ám ez az életébe került.

Mit vetít előre a könyv: A Sámson anyjához intézett angyali üzenet, mi szerint fiút szül, aki Izráel vezetője lesz, azt a jelenetet vetíti előre, amikor Mária kap hírt a Messiás érkezéséről. Isten mindkét nőhöz angyalt küldött ezzel az üzenettel: „Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz" (Bír 13:7; Lk 1:31), aki Isten népének vezetője lesz.

Az, hogy Isten a bűneik és elutasításuk ellenére együtt érzett népével és megszabadította őket, a kereszten függő Krisztust vetíti elénk. Jézus azért halt meg, hogy megszabadítsa övéit a bűneikből – azaz minden embert, aki valaha hisz majd benne. Bár azok közül, akik földi szolgálata idején követték őt, a többség végül elbukott és megtagadta, Jézus hű maradt ígéretéhez, és felment a keresztre, hogy mindnyájunkért meghaljon.

Gyakorlati alkalmazás: Az engedetlenség minden esetben ítéletet von maga után. Az izraeliták tökéletesen bemutatták, hogy mit ne tegyünk. Ahelyett, hogy levonták volna a tanulságot, hogy Isten minduntalan megbünteti őket, ha fellázadnak ellene, ők továbbra is engedetlenkedtek és kivívták maguk ellen Isten nemtetszését és fenyítését. Ha megmaradunk az engedetlenségben, Isten bennünket is megfenyít – nem mintha örömét lelné a szenvedésünkben, hanem azért, mert „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad” (Zsid 12:6).

A bírák könyve Isten hűségéről tanúskodik. Akkor is, „ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad" (2Tim 2:13). Még ha az izraelitákhoz hasonlóan hűtlenné válunk is hozzá, Ő akkor is hűségesen megszabadít és megőriz bennünket (1Thessz 5:24), és megbocsát, ha erre kérjük (1Jn 1:9). „… aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1:8-9).



Vissza a magyar oldalra



A bírák könyve