Mikor, miért és hogyan fegyelmez bennünket Isten, amikor vétkezünk?




Kérdés: Mikor, miért és hogyan fegyelmez bennünket Isten, amikor vétkezünk?

Válasz:
A hívek gyakran megfeledkeznek arról az igazságról, hogy az Úr fegyelmezi az övéit. Sokszor panaszkodunk a körülményeinkre, és nem vesszük észre, hogy azok voltaképpen saját bűneink következményei, s egyben eszközök az Úr kezében, aki szeretettel és kegyelmesen fegyelmez bennünket. Ez a tudatlanság arra vezethet, hogy a szóban forgó bűn vissza-visszatér vagy állandósul az illető életében, ami még komolyabb fegyelmezést vonhat maga után.

De ne tévesszük össze a fegyelmezést a könyörtelen büntetéssel. Amikor az Úr fegyelmez bennünket, szeretetből cselekszik, és az a vágya vezérli, hogy mindnyájan szentek legyünk. „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:11-12; lásd még Zsidók 12:5-11). Isten különféle próbákat és nehézségeket ad, hogy visszatérjünk hozzá. Az isteni fegyelmezésnek köszönhetően hitünk megerősödik, és megújul a kapcsolatunk Istennel (Jakab 1:2-4), nem beszélve arról, hogy a szóban forgó bűn is elveszíti a hatalmát fölöttünk.

Az Úr fenyítése a javunkat szolgálja és az a célja, hogy Isten megdicsőülhessen az életünkben. Az Úrnak az az akarata, hogy szentül éljünk, s életvitelünk visszatükrözze Istentől kapott új természetünket: „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: ’Szentek legyetek, mert én szent vagyok.’” (1Péter 1:15-16)



Vissza a magyar oldalra



Mikor, miért és hogyan fegyelmez bennünket Isten, amikor vétkezünk?