Hogy és mikor tették össze a bibliai kánont?




Kérdés: Hogy és mikor tették össze a bibliai kánont?

Válasz:
A “kánon” kifejezés arra használják, hogy Isteni ihletésű könyveket írja le, amelyek tehát a Bibliához tartoznak. A nehézség a bibliai kánon megállapításában abból származik, hogy a Biblia nem adja a Bibliához tartozó könyvek listáját. A kánon megállapítása egy folyamat, amelyet először zsidó rabbik és tudósok vezettek, majd pedig a korai keresztények. Végül is, Isten volt az, aki döntötte, hogy mely könyvek tartozzanak a bibliai kánonhoz. Egy Szentírás könyve a kánonhoz tartozott attól a pillanattól kezdve, amikor Isten ihlette megírását. Ez volt csak a kérdés, hogy Isten győzze meg tanítványait, melyik könyveket számítsák be a Bibliába.

Az Újszövetséghez képest, kevés vita volt az Ószövetség kánonjáról. A zsidó hívők elismerték Isten hírvivőit és az írásait Isteni ihletésűeknek fogadták el. Mialatt kétségtelenül valami disputa zajlott az Ószövetség kánonjáról, a 250 évben majdnem általános megegyezés volt a Héber Biblia kánonjáról. Az egyetlen probléma, ami maradt az Apocrypha volt, amely ma is vitatott kérdés. A zsidó tudósok többsége az Apocrypha-t jó történelmi és vallásos dokumentumnak tartják, de a Héber Bibliával nem egyszintű.

Az Újszövetség elismerése és gyűjtése az első keresztény egyház századaiban kezdett. Már korán bizonyos Újszövetségi könyveket ismerték el. Pál szerint Lukács írásai az Ószövetséggel egyformán megbízhatóak (1 Timóteushoz 5:18; lásd is 5 Mózes 25:4 és Lukács 10:7). Péter szentírásnak tartotta Pál írásait (2 Péter 3:15-16). Bizonyos Újszövetségi könyvek forgalomban voltak a templomok között (Kolosséiakhoz 4:16; 1 Tesszalonika 5:27). Római Szent Kelemen legalább nyolc Újszövetségi könyvet említ (Kr. u. 95). Antiochiai Szent Ignác körülbelül hét könyvet ismert be (Kr. u. 115). Polycarp, Szent János apostol tanítványa, 15 könyvet ismert be (Kr. u. 108). Később, Szent Irenaeus 21 könyvet említett (Kr. u. 185). Szent Hippolytus 22 könyvet ismert el (Kr. u. 170-235). A legvitatottabb Újszövetségi könyvek a Zsidókhoz, Jakab, 2 Péter, 2 János és 3 János voltak.

Az első “kánon” a Muratori Kánon, amelyet Kr. u. 170-ben állítottak össze. A Muratori Kánon az összes Újszövetségi könyvet tartalmazott a Zsidókhozon, Jakabon és 3 Jánoson kívül. Kr. u. 363-ban a Laodiceai Tanács megállapította, hogy csak az Ószövetség (az Apocryphával együtt) és az Újszövetség 27 könyve templomokban olvasandó. A Hippói Tanács (Kr. u. 393) és a Karthágói Tanács (Kr. u. 397) is megerősítette ugyanazt a 27 könyvet mérvadóként.

Hogy határozzák meg ha egy Újszövegségi könyvet igazán a Szent Lélek ihlette meg, a tanácsok körülbelül a következő alapelveket folytatták: 1) Volt-e a szerzője apostol vagy volt-e szoros kapcsolata egy apostollal? 2) Krisztus teste általában fogadta-e a könyvet? 3) Következetes-e a könyv doktrína és ortodox tanítás szempontjából? 4) Megtalálhatóak a könyvben magas erkölcsi és szellemi értékek, amelyek a Szent Lélek munkáját tükröznek? És megint, alapvetően kell tudni, hogy nem az egyház határozta meg a kánont. Egyedül Isten döntötte melyik könyvek a Bibliához tartozzanak. Csak az volt a kérdés, hogy Isten közölje a tanítványainak azt, amit Ő már döntött. Az emberi folyamat, a könyvek gyűjtése hibás volt, de Isten, az Ő uralmában, tudatlanságunknak és önfejűségünknek ellenére, a korai egyházat az Ő ihletű könyveket elismeréséhez vezette.



Vissza a magyar oldalra



Hogy és mikor tették össze a bibliai kánont?