Miért parancsolta meg Isten Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot?




Kérdés: Miért parancsolta meg Isten Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot?

Válasz:
Ábrahám élete során sokszor engedelmeskedett Istennek, de a legsúlyosabb próbát abban az esetben kellett kiállnia, amelyről az 1Mózes 22-ben olvasunk. Isten ezt parancsolta neki: „Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul” (1Móz 22:2a). Azért is volt különösen megdöbbentő ez a kérés, mert Izsák az ígéret fia volt. S hogy miként reagált rá Ábrahám? Azonnali engedelmességgel. Másnap korán reggel útra kelt két szolgája, egy szamár és szeretett fia, Izsák társaságában, áldozathoz való tűzifával megrakodva. Azzal, hogy kérdés nélkül engedelmeskedett Isten érthetetlen parancsának, megadta Istennek a neki járó dicsőséget, és nekünk is példát mutatott arra nézve, hogy miként dicsőítsük Istent. Amikor Ábrahámhoz hasonlóan engedelmeskedünk, bízva abban, hogy Isten terve a lehető legjobb forgatókönyv a számunkra, magasztaljuk és dicsőítjük Isten azért, aki és amilyen. Amikor Ábrahám e megsemmisítő parancs ellenére is engedelmes maradt, felmagasztalta Isten mindenek fölött álló szeretetét és jóságát, és követendő példát állított mindnyájunk elé. Hitt az Istenben, akit megismert és megszeretett, minek köszönhetően bekerült a Zsidó levél 11. részében említett hithősök sorába.

Isten Ábrahám hitén keresztül mutatta meg az összes azt követő generációnak, hogy a megváltás csakis hit által nyerhető el. Az 1Mózes 15:6-ban ez áll: „Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” (Károli fordítás szerint: „hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul…”) Ez a törvényszerűség a keresztény hit alapja, ezért is hangsúlyozza a Róma 4:3 és a Jakab 2:23 egyaránt. Isten ugyanazt az igazságot tulajdonítja nekünk is, amit Ábrahámnak tulajdonított, ha hit által elfogadjuk Istennek a bűneinkért hozott áldozatát: Jézus Krisztust. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5:21)

Az engesztelésről szóló újszövetségi tanítás, vagyis hogy Isten az Úr Jézust az emberiség bűnéért áldozta fel a kereszten, Ábrahám ószövetségi történetén alapul. Jézus sok évszázaddal később ezt mondta: „Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.” (Jn 8:56) A két bibliai esemény között számos párhuzamot felfedezhetünk:

• „Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot” (2. vers); Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3:16).
• „menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott…” (2. vers); valószínűleg ezen a helyen épült sok évvel később Jeruzsálem városa, ahol Jézust “a kapun kívül” keresztre feszítették (Zsid 13:12).
• „áldozd fel ott égőáldozatul” (2. vers); “Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint” (1Kor 15:3).
• „Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra” (6. vers); „ő pedig maga vitte a keresztet” (Jn 19:17).
• „…de hol van az áldozatra való bárány?” (7. vers); János ezt mondta Jézusról: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1:29).
• Izsák, a fiú, apjának engedelmeskedve vállalta az áldozatot (9. vers); Jézus így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." (Mt 26:39)
• Feltámadás – Izsák képletesen, Jézus pedig valóságosan visszatért a halálból: „Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: ’Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni’. Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.” (Zsid 11:17-19); Jézust „eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1Kor 15:4).



Vissza a magyar oldalra



Miért parancsolta meg Isten Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot?